Belenézni meleg barna szemébe, simogatni selymes fülét és elfogadni áradó szeretetét, hálás pillantását. Mondhatom jó érzés.      Nem tudom, helyesen teszem-e, de bevallom semmit nem tudok a beaglerôl. Kezdtem töredelmes vallomással beszélgetésünket Holovitz Lajossal budakalászi házuk nappalijában, miközben sorra elhelyezkedtek körülöttünk a Gála kennel kutyái. Láttam a szemén; ennél azért többet várt egy kutyás lap fôszerkesztôjétôl. A hirtelen beállt csöndet Szöszi szöszmötölése oldotta; kiderült, az ô foteljébe ültem. De megengedte, maradhatok.       Az úgy kezdôdött, hogy évekkel ezelôtt – mint oly sok családban – náluk is lezajlott az a beszélgetés, amelynek a témája: KUTYA KELL az immár tízéves gyereknek, Péternek. Ne legyen nagy testû, ám legyen kedves, gyerekszeretô, lakásban is tartható. Hosszú válogatás után jött Lili a beagle, meséli a kezdeteket Zsuzsa asszony. Szerencséjük volt; Lili szép. Sorra nyerte a kiállításokat.      Mi lehet jobb egy beaglenél? Hát két beagle. Lehet fokozni, ma már négy kutyával élnek Holovitzék. Lili, Panka és lányaik, Sára és a bicolor Szöszi, „aki” rózsaszín nyelvével szorgalmasan tisztogatja szemüvegem. A lányok saját tenyésztésûek. Az évek során hat alom született a Gála kennelben. Lelkiismeretes tenyésztôhöz illôen a fedezô kanokat (összesen három volt) hosszú elôtanulmányok után választották ki. Legyen szép, egészséges és ne legyen hülye. Figyeljük a választott kan utódait. Csirke, aki egyébként fantasztikus – ezért is lett a neve Fantasy – Olaszországba került. Maguknak megtartott Bizsut elkunyerálta egy osztrák tenyésztô. Kinyílt a világ, négylábú barátaik révén kétlábú ismeretségek, barátságok kötôdnek. A beagle vidám kutya, jókedvet visz a házba. Egy tüneményes kutyus.      Kis termetû, erôteljes felépítésû, kellemes megjelenésû kutya. Színe fekete-vörös-fehér, illetve vörös-fehér. Marmagassága 33–40 cm. Súlya 8–10 kg.      Régi fajta; már a III. századi krónikák is megemlítik a bretonok beagle-ét mint kiváló hajtókutyát. A mai populáció közvetlen elôdei a XVIII–XIX. században alakultak ki, mint a kisebb földbirtokosok, szegényebb polgárok igénytelen falkakutyái.      Évszázadok során munkában edzôdött, igénytelen, ellenálló, szilárd szervezetû állat. Szerencsésen megôrizte hajdani vadászôsei legtöbb jó tulajdonságát, jellemvonását. Környezetéhez kiválóan alkalmazkodik, higgadt, jó idegzetû. Végtelenül békés természetû. Falkakutya, hosszabb-rövidebb üldözés során falkában száguldva hajtja, helyesebben hajtotta a vadat, elsôsorban a rókát és a nyulat. Az arisztokraták látványos falkavadászatainak kopói mintájára született, csak éppen a lényegesen szerényebb körülmények között zajló gyalogvadászat céljaira tenyésztették ki. Napjainkban világszerte mindenekelôtt kísérleti állatként használják, de kedvtelésbôl is tartják.