A mondás szerint, amelyik kutya ugat, az nem harap. Ez a valóságban nem így van, hiszen a kutyák az esetek többségében félelemből ugatnak, és támadnak.

Kutyaharapást szőrével A népi mondás szerint, amelyik kutya ugat, az nem harap. Ez a valóságban nem így van, hiszen a kutyák az esetek többségében félelemből ugatnak, és támadják meg áldozataikat. Mitől függ, hogy melyik kutya harap, és melyik nem? Honnan tudhatjuk, hogy melyik kutya lehet veszélyes? Milyen emberi reakciók váltanak ki agressziót az állatokból? Mit tehetünk a kutyatámadások kiküszöbölése érdekében? Hogyan, mivel kezeljük a kutyaharapást? Ha már megtörtént a baj, és a bőr sérülésével járó sebeket szereztünk, azokat mindig mutassuk meg orvosnak! A következmények megfelelő sebellátással megelőzhetők. Ha súlyosabb sérülés jön létre, például erőteljes vérzéssel, ne hezitáljunk, hívjunk mentőt, menjünk kórházba! A nyílt seb fertőzésveszélye mellett a veszett állat harapása halált is okozhat! A szocializált állattartás egyik alapvető eleme, hogy a gazdák a háziasított állatot emberi környezetbe szoktatják. Amelyik kutya emberi (racionális) környezetbe szokik, az kirívóbb esetekben produkál tragédiát okozó kutyaharapást. Vannak szélsőséges időszakok, amikor a kutyák agresszívabbak, támadásra hajlamosabbak, mint általában. Nem mindig élt az emberrel a kutya Az időszámításunk előtti 12.000 évvel ezelőtti (középső kőkori) ember, többek között a jobb vadászat érdekében, a farkasból kezdte meg háziállattá nevelni a mai kutyát. A farkastörvény a piramisszerű hierarchiára épül, erre alapszik a kutyák ősi ösztönvilága is. Míg a farkasok falkákban éltek, és falkavezérük a "vezérhím" egyed volt, addig a hosszú évezredek alatt háziállattá vált kutya "falkavezére" az ember lett. A házi kutya cselekedetei az őt tartó emberi magatartásból (az állat neveléséből, tartásából, szocializációjából, a pillanatnyi helyzetből) adódik. A kutyatámadások alapvető okai Az Orpheus Állatvédő Egyesülethez napjában jönnek bejelentések utcán kóborló állatokról. A legtöbb kutyaharapásból keletkezett tragédiának az ember az okozója. Sokan szabadjára engedik kedvenceiket, és az utcán kerülnek emberekkel kapcsolatba. Mások az állatokat láncra kikötve, kis élettérben (ketrecben-boxban), embertelen környezetben tartják, így nagy az esélye annak, hogy az állat antiszociálissá válik, és alkalomadtán (emberi félelem vagy irracionális viselkedés miatt) támadást fog produkálni. A kutyák ivarzási időszakában (tavasszal és ősszel) is több a kutyaharapás, mert ebben az időszakban is agresszívebbek az állatok. Több az állatok által okozott baleset a szünidőben is, mert a céltalanul lézengő fiatalok nem ritkán botok és kövek segédletével állatokkal próbálnak meg "játszani". Az állatok felelősebb tartása által a tragédia megelőzhető lenne.